Húsvét

egy magasztos ünnep - és ami mögötte van

2019. április 19. - DecoMűhely

Azt mindenki tudja, –vagy ha nem, utána nézhet–, hogy húsvétkor mit ünnepel a kereszténység. Nem is erről szeretnék most írni. Inkább arról, mit jelent számomra.

Nagyot változott a világ mióta én gyerek voltam, vele együtt a húsvéti szokások is, nem csak Magyarországon, hanem a mi családunkban is.
Jobbára vidéken, a nagyszülőknél töltöttük az ünnepet. Kicsiként imádtam a készülést, a tojásfestést, azt ahogy nagyapámat fürkészve vártam hogyan eszi meg a pirosra festett keménytojást, ami megpucolva is pirosas volt; a locsolkodókat, akiktől én illatozó virágszál lettem és boldogságomban nem nagyon akartam hagyni, hogy anyu kifürdessen az illatáradatból; a sonkát-főtt tojást-tormát, pedig rosszevő gyerek voltam; a vasárnapi misét a naftalinszagú nagyszoknyás nógrádi-pataki népviseletbe öltözött asszonyok között, majd a körmenetet.

"...beleégett nem csak a retinámba, hanem a szívembe is"

Később, úgy kamaszkorom táján már utáltam az illatos locsolást, meg úgy az egész vendégjárást. Akkor fordult meg a dolog, amikor egyik alkalommal annyi kölnit locsoltak rám, hogy a homlokomon folyt.
Egy szokás viszont megmaradt: Apu húsvét hétfőn úgy ébresztett, hogy félrehúzva a takarót, még ott az ágyban nyakon loccsintott egy kis vízzel. Többnyire nem is aludtam, hanem izgatottan vártam mikor jön be, és boldog sivalkodás közepette megkaptam a nyakamba a szokásos pár kortynyi vizet.
Boldog pillanataim egyike, mely beleégett nem csak a retinámba, hanem a szívembe is.

Később teljesen megváltozott a húsvét ünneplése számomra. Új életszakasz, új behatások, új élmények, új információk. A mögöttes tartalomra kezdtem jobban figyelni, mint a külsőségekre. Nagyobb szerepet kapott a természeti megközelítése a húsvétnak.
Mielőtt még az egyház meghatározta volna, már jóval előtte is része volt az emberek életének a tavaszi nap-éj egyenlőséghez kötődő tavaszünnep. Az éledő, feltámadó természet, a termékenység, az újjászületés, melyet méltó módon ünnepeltek.

"...összegezve, önmagunkkal számot vetve, lépjünk majd tovább..."

Kutakodjunk kicsit a múltban, szokásaink, szimbólumaink eredete felől:
Babilonban Istár ünnep volt a neve (ebből ered a húsvét angolszász Easter elnevezése) Ő volt a szerelem, a termékenység és az anyaság istennője. Az ókori görögök Aphrodité néven ismerték. A tojás magának az univerzumnak a szimbóluma volt az ókori Egyiptom, Babilon, Fönícia és Görögország lakói számára, a tavaszi termékenység-ünnep alkalmával tojással ajándékozták meg egymást.

A kelták Ostara-t a tavasz keleti (v.ö. angol East, német Ost) úrnőjét ünnepelték. A magvetés ideje, a fák, a tavaszi nap-éj egyenlőség ünnepe. Az igazi azaz a csillagászati tavasz első napja, amely március 19. és 21. közé esik, a telihold idejétől függően. A druidák és a hívek a termékenység istennőjét köszöntötték ezen a napon.
Ostara hiedelemvilágához szervesen hozzátartozott a nyúl mint jelkép, vélhetően a szaporaság és a tavasz kapcsolata miatt, valamint a tojás, mint az új élet megtestesülése. Forrás: Wikipédia

A fentiekre bizonyíték nincsen, de az vitathatatlan, hogy nem csak a természet éled ilyenkor. A tél múltával eleinte lágyan, belülről meginduló folyamatok egyre erősödnek, lelkünk is ébred, vágyakozva várja a melengető napsugarakat, s minden nappal élettelibbé válunk. A változás szelei (böjti szelek) után megállíthatatlan az élet áradása.
A mai telihold egy új kezdet, melyhez kapcsolódóan eddigi dolgainkat csendben összegezve, önmagunkkal számot vetve, lépjünk majd tovább, erőt érezve az új és jobb kezdetre. – Így gondolok én a húsvétra, mint ünnepre.

Természetesen hozzátartozik a hangulathoz otthonunk ünnepre hangolása is. Ma már rendkívül változatos húsvéti dekorációk készülnek az alkotó kezek, kezeitek által.
Ezek tárháza az ismert képgyűjtemény a Pinterest. Innen szemezgettem néhány számomra kedveset így húsvét alkalmával.